Két lábra állás

Az egész történet ott indult, hogy még júniusban felhívott a volt főnököm innen Grazból, (ahol már kétszer is dolgoztam), hogy éppen szeptembertől megüresedés van náluk egy részmunkaidős állásra, aminél - ezt nem lehet másképp mondani - egyértelműen rám gondoltak.
Vagyis, konkrétan még mielőtt egyáltalán kimentem volna Grazba úgy nézett ki, hogy nem csak szállásom és nyári munkám, de konkrét mellékállásom is lenne az egyetem ideje alatt.
Azonban ez sajnos nem volt ilyen egyszerű, vagy ahogy mondani szokás, talán túl szép volt, hogy igaz legyen.
Az állást kötelezően ki kellett írniuk első körben belsősöknek, és csak abban az esetben lehetett az enyém az állás, ha belülről senki sem jelentkezik. Akkor a hivatalos pályázatot már én kaptam volna.
Azonban pont egy nappal azelőtt, hogy kijöttem Grazba, és hogy lejárt volna a belső pályázat határideje, csörrent a telefon és kiderült, hogy sajnos elvitte más, aki mivel belsős munkatárs, muszáj volt elfogadni.

Ez némiképp mellbe vágott, hiszen évek óta szó volt róla, hogy itt tudnék dolgozni majd egyetem mellett, ráadásul ugye egész nyáron meg azt hittem, ez fix. Nem beszélve arról, hogy ott álltam összepakolva, kezemben a felvételi papírral, hogy másnap praktikusan kiköltözöm Grazba, de jelen helyzetben két hónapnál tovább nem tudom magam fenntartani.
Aztán jött a jó öreg mondás: "Nincs más hátra, mint előre!"
Elvégre, elég hihetetlennek is hangzott, hogy egy osztrák egyetemen azért ne tudjak tanulni, mert nem találok egy mezei mellékállást.

És tényleg.. Habár az eredeti tervem, - miszerint már úgy megyek haza szeptember végén, hogy van munkám - nem sikerült, ám gyakorlatilag majdnem, hiszen amint visszaértem, másnap délelőtt kaptam is egy állást és ami a legfontosabb, úgy kezdhetem az egyetemet, hogy meglesz a háttér rá.

Nem volt könnyű falat találni valamit, ami passzol amellé, hogy napközben az egyetemen vagyok, és még fizet is annyit, hogy ellegyek, de végül szerencsés módon három helyről hívtak interjúra.
Ebből kettőre elmentem, mindkettő pozitívan zárult így a harmadikat már le is mondtam, majd tegnap eldöntöttem melyiket választom a kettőből. (Fura, nem? 3 hétig semmi, majd egyszer csak beindul és már ott vagyok, hogy én választhatok állást)

Ami pedig még különlegessé teszi mindezt, hogy átestem életem első két osztrák állásinterjúján, ami azért tekinthető különlegességnek, mert bár hasonlóban volt már részem évekkel ezelőtt is, azonban mindez idáig mindig beajánlottak azokra a helyekre, ahol dolgoztam és így protezsálva nyilván kevesebb "tétje" volt egy ilyennek. Persze ettől még igaz az is, hogy miután már bent voltam és dolgoztam, visszahívtak mert elégedettek voltak és ez nyilván már túl van a protekción.

S mindezt meg ünneplendő, tegnap kiderült, hogy az első hónapot ingyen lakhattam, ráadásul a Magnatól is elutalták a fizetést, amelytől kis híján hanyatt talpast dobtam.

Egyszóval, apró lépések a teljes önállósodás felé.