8/8

Ezt most erősen lekopogom, de úgy néz ki lassan valóban révbe érnek a projektek és én 4 év, 8 szemeszter alatt befejezhetem a Bsc-t idekint.

Ez persze még sokmindentől függ és elég komoly munka van még hátra, de bizonyos értelemben azt hiszem az oroszlánrészén túl vagyok.

Egyrészt januárban megcsináltam az utolsó labort és később az utolsó gyakorlatot is, aminek legnagyobb előnye, hogy nem tudok többet félévekben mérhetően csúszni, mert minden olyan tárgy, amiből nincs vizsgakurzus, már mögöttem van. 

Ezzel végképp megágyaztam annak, hogy a most következő időszak innentől már csak egy egybefüggő vizsgaidőszak, amiben ugyan lehet csúszni egy-egy sikertelen vizsga miatt néhány hetet, de valójában ez jó esetben már elenyésző és így csak egy tetszőleges sorrendben fel kell hajtsam a megmaradt vizsgákat. Amiből persze azért akad még néhány.

Ezenkívül két nagyon jó dolog történt még, ami ténylegesen közelebb vitt az egész befejezéshez:

Egyfelől nyertem egy ösztöndíjat, amely ugyan egy egyösszegű történet, és nem is akkora összegű, hogy az a továbbiakban teljesen tehermentesítsen, ám mégis egy nagyszerű dolog és egyben segítség, hogy az elmúlt egy év kicsit szűkösebb életvitele után a felgyülemlett beruházásokat elrendezhessem. Ez tényleg nagyon jól esett, hiszen ráadásul ez az első külső támogatás, amit a tanulmányaim alatt kaptam.

A másik dolog pedig, hogy jövő héttől, vagyis márciustól öt hónapon keresztül ismét csak heti 8 órában fogok dolgozni, ami talán messze a legjobb dolog ami történhetett, mivel ez elképesztő könnyítést jelent az eddigi 20 órához képest. 

És hogy ez mégis hogyan lehetséges?

Van itt egy olyan dolog, amit úgy hívnak "Bildungskarenz", ami magyarul nagyjából annyit jelent, hogy fizetett továbbképzési szabadság. 

Ez azt takarja, hogy ha valaki legalább egy bizonyos időt meghaladóan egybefüggően dolgozott, mindezt természetesen olyan heti óraszámban, ami már eléri az adót is fizető sávot, akkor lehetősége van megigényelni ezt, amennyiben valamilyen akkreditált továbbképzésen részt vesz.

Lényege, hogy így lehetőség van hónapokat - akár megszakításokkal többször is - szinte kizárólag a továbbképzéssel foglalkozni, miközben nemcsak a munkahelyet tartják fenn, de az államtól a munkanélküli segélynek megfelelő összeg támogatásként jár. Mindehhez hozzájön, hogy heti 8-10 órát lehet még mellette dolgozni, akár azonos munkahelyen, így garantálva, hogy aki ezt igénybe veszi, annak ne kelljen a képzési szabadság ideje alatt különösebb anyagi problémákkal küzdenie. 

Nos ez elméletileg egy abszolút win-win szituációt teremt, hiszen a munkaadót sem terheli plusz teher, amíg a saját munkavállalója tovább képzi magát, ugyanakkor ez nálam már némileg csorbul, emiatt is vagyok különösen hálás, hogy ez mégis létrejöhetett.

Én ugyanis nem elég hogy könyvtári alkalmazott lévén gépészmérnöki tanulmányokhoz veszem ezt igénybe, ami kicsit sincs fedésben ezzel, de mindemellett tudható, hogy a képzés befejezése után egy ideális ponton munkahelyet fogok váltani, hiszen lassan ideje belekóstolnom a járműiparba.

Ennek ellenére - mivel ez ugyan lehetséges, ám jogilag nem kötelezhető - sikerült ezt az elmúlt pár hétben elintézzem, így most márciustól július végéig ismét heti 8 órában vagyok és a maradékot ezúttal az állam pótolja ki. 

Ehhez még két dolgot fűznék hozzá.

Egyrészt hogy én erről semmit, de semmit nem tudtam, és az életbe nem is találtam volna meg, ha valaki teljesen véletlenül ezt el nem meséli nekem, ugyanis hiába kerestem sokszor ilyen dolgok után a neten vagy személyesen, ez átlag keveseket érint, így sokan nem is ismerik, másfelől az állami munkaközvetítőn keresztül megy, akikkel meg - szerencsére - nekem sosem volt igazán dolgom. Így aztán ez teljesen elkerülte a figyelmemet. 

A másik, hogy miután megtudtam, első reakciómból elképesztő ideges lettem.

Ez ugyanis akkor, mint villám csapott meg, hogy hát bizony, én egy közel évvel ezelőtt erről semmit sem tudván a magam szakállára prezentáltam ugyanezt, vagyis álltam át hat hónapra 20-ról heti 8 óra munkára, miközben a kieső jövedelmet a saját megtakarításaimból fedeztem.

Na igen ám, de ez iszonyú sok pénz volt, pláne abban mérve, hogy ezt mind egyetem mellett és meglehetősen áldozatos munkával sikerült összeszedjem, ami akkor hirtelen úgy tűnt, az ablakon lett kidobva, hiszen fedezhette volna ezt ez a program is.

Misk Alajos ekkor a távolból sírva tekintett vissza rám...

Aztán még mielőtt teljesen beletörődtem volna a sors ezen trükkjébe, a kollegám felhívta rá a figyelmem, hogy ezt azért ha megpróbálnám megjátszani idén tavaszra nézve, akkor - azontúl hogy ismét jól járok - értelmét nyerné az előző kör is, hiszen akkor a lehetőségeket kimaxolva kétszer is lehetnék afféle egyetemi szabadságon, ami mindjárt ki is csorbítaná ezt az idekerült görbét.

Ennek még adott egy pofont a helyzet, amikor a főnököm közölte, hogy ez jó ötlet lenne, de sajnos a jelenlegi - július óta érvényes - szerződésemmel már nem megjátszható. Mivel az előzőekben említett okból viszont elképesztő ideges voltam még, azonnal más utat is kerestem ennek és egy szerződésekben jártasabb személyt felkeresve végül kiderítettem hogy ez igenis működhet. Innentől pedig már jobbára sínen volt a projekt, amiben persze már a főnököm is készségesen segített.
Azóta pedig az illetékes hivatalnál is elintéztem mindent, úgyhogy a papírmunkán is túl most már teljesen egyenesben minden.

Hát dióhéjban ennyi most a helyzet.

Eközben voltunk február elején síelni, én 5 év óta először, ami már érett, hiszen mióta itt vagyok, nem voltam még síelni, pedig papíron ennél közelebb aligha leszek. (Mint a vasárnapi mise, meg az előző lakhelyem, na mindegy). 

Murauba mentünk, nem a fellelhető legnagyobb síparadicsom, de kezdésnek tökéletesen megfelelt, pláne hogy a szállás sokmindenért kárpótolta az oda érkezőt. 1800m-en béreltünk egy kis hüttét, kellemes kis frissen felújított faházacska, gyönyörű kilátás, alul szauna, a mellette lévő vendégház tornácán pedig egy jakuzzi-féleség, mindezt a pályák közepén, úgyhogy amellett hogy elképesztő kényelmes volt az egész, még egy wellnessnek is elment volna, pláne hogy délután 4-től elég nagy volt a nyugalom, legfeljebb egy ratrak tolatott be a kertbe néha, de azt jó gépész/kisgyerek módjára az ablakra tapadva üdvözöltem.

Amikor így indul a reggel

Jövőhéttől kezdődik a nyolcadik félév, ha sikerül mindent időben letudni, akkor a Bsc-ből az utolsó.

Hogy utána mi jön, az az utóbbi évek legnagyobb kérdőjele számomra. De ez majd elválik még őszre, addig úgyis elég nyilvánvaló a program.