Na persze ez a cikkrészlet tőlem származott, még néhány nappal azelőtt küldtem el nekik e-mailben - reflektálva egy cikkükre -, azt azonban nem gondoltam, hogy ezt lehozzák majd, pláne nem úgy, hogy kvázi velem indul a cikk.
Még mielőtt valaki azonban félre értené, nem, nem a magam promózása végett írom ezt most le, hanem épp ellenkezőleg, inkább azért, mert ez némifajta korrekciót igényel.
Bár szűken véve a magam irományát, természetesen az pontosan a saját véleményemet/ meglátásomat tükrözi, legfeljebb az eredeti verzióban kerekebben fejeztem ki a mondandóm, itt azonban a problema a kontextus (vagy konteksztus?).
Kezdő hülyeként bele estem abba a hibába, hogy elküldtem egy véleményt egy témához, amit aztán olyan kontextusban közöltek le, amelynek már a címével sem tudok igazán egyetérteni.
Az ugyanis, hogy "Magyar vagy? Ezért járj külföldi egyetemre!" egy nagyon falsch felütést ad az egésznek.
De azt is mondhatnánk hogy uszít a magyar felsőoktatás ellen!
Pedig ennek korántsem az lenne a lényege, hanem hogy a különböző tapasztalatok, építő kritikák által a sajátunkká formáljuk az egészet, ami megfelel a kor és a saját elvárásainknak.
Az alapcikk, és az erre reflektáló cikk - amire én is írtam - tele van ugyanakkor olyan véleményekkel, amelyek vagy olyan dolgokat hasonlítgatnak (Harvard-ELTE), amiről kár szót ejteni, vagy olyan mélységig belemennek, hogy már lassan az egyes tanárok gyalázása folyik.
Pedig az alapfelvetés igenis jó volt:
Adjunk szót azoknak, akik jártak már külföldön egyetemen és van összehasonlítási alapjuk. ( Esetleg, hogy tudjanak támpontot adni reformokhoz).
Nem minden rossz ami otthon van és egyáltalán nem fenékig tejfel az, ami odakint vár. De ugyanez fordítva: nem ördögtől való dolog a "Nyugat", és nem csak végletekben lehet gondolkodni.
Nem kell előadni, hogy mekkora királyok vagyunk és rálicitálni a semmire.
Épp csak az lenne a lényeg, hogy csendben, a tapasztalatok összevetéséből és az ötletek csemegézéséből egy olyan ideális konstrukció összeállítása, ami megteremti az alapját egy érett, komoly, autonóm felsőoktatásnak, amiért otthonmarad a jövő.
Nem véletlenül igyekeztem a végén megjegyezni, hogy szerettem a BME-t, és persze vicces, hogy a legnagyobb szeletet abból vágták ki.
De itt is igyekszem hangsúlyozni, hogy véleményem szerint nem az a dolgunk, hogy a "Nyugatról" röhögve, vagy dacból visszaköpjünk, hanem hogy segítsünk előrelendíteni egy megrekedt rendszert.
Nyilván nem tanulnék most Grazban, ha ne azt érezném hogy az közelebb visz az álmaimhoz, de nem is írnék ennyit, ha nem érezném, hogy legszívesebben mindezt a BME-n tenném.
Végezetül, itt az eredeti levelem:
Tiszteletem!
Elolvasva a cikket, én is hozzáfűznék pár dolgot, de én mint leendő gépész.
A BME-n kezdtem én is, majd egy év után kimentem Ausztriába és azóta is Grazban a Technische Universität Graz-on tanulok, gépésznek.
Persze ez sem egy TU München, vagy az MIT, de a járműgépészet terén elég kiemelkedő.
Namost nekem BME-n volt szerencsém belekóstolni mind a közlekedésmérnöki, mind a gépész szakirányba.
Mivel a BME odahaza híres egyetem, mindamellett hírhedten nehéz, joggal gondolhatja a kedves hallgató, hogy ez egyenlő a magas színvonallal.
Én is meg voltam róla győződve, mígnem kikerültem "Nyugatra", ahol is szembesültem valami egészen mással.
Egyszerű strukturális külömbségek által, attól hogy a tananyag logikusabban van felépítve, attól hogy rugalmasabbak a számonkérési formák, nincs meg benne az a túlhajtottság, az a sűrített tudás ömlesztés, a korai túlspecifikus tárgyakkal, amitől a diákok elvesznek a részletekben és elcsúsznak, az egész könnyebbé válik.
Nem keverik össze a Bsc-t az Msc-vel. Helyette viszont a kevesebb, de fontosabb tárgyakban megfontoltan belemennek a tananyaggal a dolgok mélyébe. És ettől az egyetem úgy lesz könyebb, hogy valójában nehezebb.
A BME-n töltött két félévem alatt annyi tárgyam volt, hogy itt a második évemben is alig van új.
Bár ebből a szemszögből a BME tökéletes előkészítője volt ennek, ez szerintem korántsem pozitívum.
Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy nem vagyok még végzett diák, és nem tisztem a BME-t sem negatívan illetni, mert mindemellett nagyon szerettem odajárni, megvan a maga hangulata. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy jóval nehezebb mint kint, miközben sajnos nem biztos, hogy mindez bárki előnyére válik.
Üdvözlettel,
Ambrus
Elolvasva a cikket, én is hozzáfűznék pár dolgot, de én mint leendő gépész.
A BME-n kezdtem én is, majd egy év után kimentem Ausztriába és azóta is Grazban a Technische Universität Graz-on tanulok, gépésznek.
Persze ez sem egy TU München, vagy az MIT, de a járműgépészet terén elég kiemelkedő.
Namost nekem BME-n volt szerencsém belekóstolni mind a közlekedésmérnöki, mind a gépész szakirányba.
Mivel a BME odahaza híres egyetem, mindamellett hírhedten nehéz, joggal gondolhatja a kedves hallgató, hogy ez egyenlő a magas színvonallal.
Én is meg voltam róla győződve, mígnem kikerültem "Nyugatra", ahol is szembesültem valami egészen mással.
Egyszerű strukturális külömbségek által, attól hogy a tananyag logikusabban van felépítve, attól hogy rugalmasabbak a számonkérési formák, nincs meg benne az a túlhajtottság, az a sűrített tudás ömlesztés, a korai túlspecifikus tárgyakkal, amitől a diákok elvesznek a részletekben és elcsúsznak, az egész könnyebbé válik.
Nem keverik össze a Bsc-t az Msc-vel. Helyette viszont a kevesebb, de fontosabb tárgyakban megfontoltan belemennek a tananyaggal a dolgok mélyébe. És ettől az egyetem úgy lesz könyebb, hogy valójában nehezebb.
A BME-n töltött két félévem alatt annyi tárgyam volt, hogy itt a második évemben is alig van új.
Bár ebből a szemszögből a BME tökéletes előkészítője volt ennek, ez szerintem korántsem pozitívum.
Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy nem vagyok még végzett diák, és nem tisztem a BME-t sem negatívan illetni, mert mindemellett nagyon szerettem odajárni, megvan a maga hangulata. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy jóval nehezebb mint kint, miközben sajnos nem biztos, hogy mindez bárki előnyére válik.
Üdvözlettel,
Ambrus
