Egy újabb falat Magna Steyr

De ezúttal kicsit másképp...

Tegnap ugyanis egyetemi, órai keretek között voltam gyárlátogatáson a Magna-nál, amely így természetesen egy egészen más perspektívából mutatta meg a gyáróriást.
Az egyik tantárgy részeként opcionálisan be lehetett jelentkezni erre - és más - gyárlátogatásra.
Természetesen ez a program nálam azonnal a top prioritások közé került és rögtön be is jelentkeztem, nehogy lemaradjak az egyébként limitált fő számára meghirdetett programról.

A program úgy nézett ki, hogy az egyetemtől elvittek busszal a gyárhoz, ahol volt egy kis üdvözlő "ceremónia", majd csoportokra osztva elindult a tényleges gyárlátogatás.
Már eleve, kiszállva a buszból megcsapott egy hamisítatlan érzés: "Otthon, édes otthon."
Mivel azonban a Mini Coopereket a gyárnak a másik szegletében gyártják, így sajnos arra nem került sor, hogy azon csarnokokba is bemenjünk.
Ehelyett azonban betekintést nyerhettem azokba a csarnokokba, ahová nyári ottlétem alatt csak az ablakon át volt lehetőségem.
Nevezetesen bemutatták, hol és hogyan készül a komplett Peugeot rcz, a Mercedes G osztály, és mint különlegesség, a Mercedes SLS kis szériás sportkocsinak a komplett alumínium váza.

Ama bizonyos szárnyas ajtós Mercedes-Benz SLS

Aztán következett a nap csúcspontja, amit mindenki várva várt, de igazán senki nem tudott róla semmit, legfeljebb amolyan urban legendekből, hogy igen, a program része, hogy visznek a tesztpályára és bemutatnak ezt-azt.
Nos ez esetünkben konkrétan úgy nézett ki, hogy egyfelől bemutatták az ott gyártott Mercedes G osztályt terepen, másfelől pedig egy új 3-as BMW-t, a Magna által fejlesztett menetstabilizáló rendszerrel.
Természetesen nem mi vezettünk, de pillanatokon belül kiderült, ez egy áldás, mert így van két szabad kezünk kapaszkodni mindenbe, ami fixnek tűnik.
Én először a 3-as BMW-be kerültem be, amely egy 280 lóerős automata váltós, sport verzió volt.
Már attól, hogy addig el sem indultunk, amíg mindenki rendesen be nem kötötte magát, érezhető volt, súlyos manőverek fognak következni.
Aztán jött maga a teszt: Padlógáz! Úgy gyorsult a kocsi, hogy csak az ülésbe préselődve próbáltunk röhögni hátul, de már koncentrálni alig sikerült. Majd a bemutató, hogy hogyan is néz ki, ha az ember 130km/óránál hirtelen manőverezni kezd (mondjuk mert ki kell valakit azonnal kerülnie).
Nyikorgó, füstölgő és kipörgő kerekek, ami közben bent úgy vágódunk egyik ajtótól a másikig, hogy csak vihogni marad időnk. De a kocsi magabiztosan az úton marad, semmi megpördülés, semmi túlzott elhajlás, csak egy-egy félméteres kilengése a hátsókerekeknek az úton, majd ismét egyenesen tovább.

Ha a kerékcsikorgást fotózni lehetne

Ebből volt több különböző kör, majd jött a körpálya, ahol pedig olyan driftelést mutatott be nekünk a sofőr, hogy majdnem kiszédültem a kocsiból. Füstöltek is a kerekek rendesen.
Ezen szerény 2 órás bemutató alatt, amíg mindenki legalább egyszer utazott mindkét kocsiban, a BMW egy komplett gumiszettet égetett oda.
De hát, ez valami leírhatatlan élmény volt, úgy röhögtem hátul, el se hittem, hogy ennyi mindent nyújt egy kocsi.

Aztán remegő lábakkal kikászálódtunk és átszálltunk a Mercedesbe.
Hát mit ne mondjak, ezt a kocsit sem kellett félteni. Ez a kocsi, olyan mint egy tank. 1979 óta gyártják itt, időközben felvásárolta a Mercedes a nevet, de a történet 30 éve változatlan, csak a motort és technikát fejlesztették benne.

A teszt-tó után gőzölög a forró motortér

A mi kis jószágunk egy V8-as, szerény 500 lóerős darab volt, amely a tesztpálya szélén, az erre külön kialakított dombokat szelte. Az a dübörgés, ahogy ez a motor felbőg egy komolyabb gázadásnál, hát, hogy úgy mondjam, ott azért érződik, hogy "van benne Kraft!"

A teszt-tó

Aztán irány a terep! Első trükként egy 45 fokos dombon csináltunk kézifékes indulást. Már többünknek az sok volt, hogy ez egyáltalában hogy áll meg a dombon, de hogy utána úgy indul el, hogy még csak fel sem bőg a motor, hát az már egy érdekes helyzet volt. Aztán át sziklákon, másik dombra fel, aztán sárba, salakba, de még egy tóba is mentünk.
Gyakorlatilag mindenhol és mindenben elment ez a kocsi, a maximum, hogy állati sáros lett az oldala.

Végül pedig, miután a BMW foszlásnak indult hátsó gumijait megnéztük, egy fotózással zárult a tesztvezetés.

Ezek után pedig visszavittek bennünket a fogadó terembe, ahol két rövidebb prezentáció után egy fogadás volt, vagyis ahogy ők fogalmaztak, egy szerény uzsonna.
Hát, hogy is mondjam, szerénynek nem mondanám, de annál finomabb volt.

Zárásképp pedig természetesen az "uzsonna" közben meg lehetett tekinteni a kiállított prototípusokat, valamint az előadókkal és a jelen lévő vezetőkkel lehetett még beszélgetni kicsit, akik újfent elmondták, hogy igenis tele vagyunk lehetőségekkel, és számítanak ránk, mert erős az igény a képzettségünkre.

Zárókép, amely igencsak emlékezetes marad

Business Casual

A hétvégén, vagyis vasárnaptól keddig Bécsben voltam, lényegében véve üzleti úton.
Soha nem volt még részem előtte ilyenben, de rettenetesen tetszett.
Intercity (visszafelé Railjet), szálloda, ellátás, üzletemberek, prezentációk, irodaházak.
Nyilván ez sokaknak nem számít akkora különlegességnek, de számomra így húsz évesen eléggé újszerű volt, hogy a Sony által fizetett továbbképzésen vagyok Bécsben.

Már eleve az a helyzet, ahogy az ember beszáll egy osztrák Intercitybe, ami nem egy hatalmas különbség, de pont benne vannak azok az apró figyelmes dolgok, - mint a konnektor, lámpa, ingyen wifi, folyamatos utastájékoztatás -, amelyek igazán minőségivé teszik.
Vasárnap, az első hajnali vonattal át Grazból Bécsbe, mire Semmeringhez érünk, már felkel a nap, hihetetlen gyönyörű tájakon tekereg a vonat, a tipikus osztrák legelők között, tehenek mellett.
Majd beérkezni Bécsbe... Tudom, hogy Grazban lakom, ami már régen Ausztria, ráadásul a maga tekintetében még szebb is mint Bécs, de mégis az egy kisváros, itt pedig a vonatból kiszállva megcsapja az embert az, hogy megérkezett Nyugat Európába.
Ezt az érzést persze nyilván erősítette, hogy kilépve a vonatból semmi más dolgom nem volt, mint a tűző őszi napsütésben elmenni a szállodába, leadni a csomagom, majd a maradék másfél órámat a képzés kezdetéig egy jó kis pékségben, egy reggeli mellett újságot olvasva elüssem. Ami, hát valljuk be, nem volt nehéz feladat.
Aztán megkerestem a közvetítő cég irodáját, ahol az első napi program volt. Persze mint képzetlen turista, és új iPhone-os, tapadtam a Google Maps-re minden sarkon, de legalább gond nélkül és időben odaértem.
Na igen, a program. Ez úgy nézett ki, hogy vasárnap kaptunk a közvetítő cégtől egy előzetes képzést, hogy amikor hétfőn megjelenünk a Sonynál, már legyen valami fogalmunk a dolgokról.
A munka ugyanis, amire engem felvettek, az egy promóció, ahol is a Sony termékeit, - kiélezve a TV és egyéb házimozirendszerekre -, kell bemutassam a kedves vásárlóknak a Media Markt adott üzletében.
Ezért az alkalmiság, mert ez kizárólag a karácsonyi csúcsszezonra készül, egyedi akciókkal, összekötve azzal az érdekes dologgal, hogy most mutatják be az új James Bondot, amely technikai hátterét a Sony szolgáltatta, így a promóciónak is fontos eleme a James Bond.
Következésképpen mi is szép, komoly öltönyökben fogunk megjelenni a promóció időtartama alatt.

Na de térjünk is vissza Bécshez.
Belépve az irodába az embert az fogadja, hogy megterített hatalmas asztal, étel-ital, kávé felszolgálva, majd lassan megkezdődik az "iskola", ahol prezentációk és csapatfeladatok útján némi képzést és fogalmat kapunk arról, mit jelent beszélni egy potenciális vásárlóval, hogy lehet a legeffektívebben előadni a termék sajátosságait.

Aztán a fárasztó nap után este étterem, iszogatás a bárban. Reggel pedig indul a nap egy igazi jó szállodai svédasztalos reggelivel, ahol már azért szívesen felkel reggel az ember, mert annyi minden jót lehet enni.
Aztán irány a Sony irodaépülete, ami a Wien-Meidling vasútállomástól nem messze, az Europark-ban található, több hasonló cég épületével együtt.
Ha valaki járt Óbudán a Graphisoft telepénél, akkor ezt körülbelül el tudja képzelni.
Itt a program és az ellátás hasonló, prezentációk, oktatás, termékbemutatók, stb.

Persze vicces dolog zsebemben egy iPhonenal elhitetni valakivel, hogy a kezemben lévő Sony Xperia okos telefon a legjobb a piacon, amit én magam korántsem hiszek el. Pláne, amikor kisebb túráztatás után lefagy.
Na de talán éppen ez a szép ebben a szakmában, hogy végül is, nekem nem kell elhinnem, hogy ez a legjobb, elég, ha ezt előadom a vevőnek.

Aztán hétfő este találkoztam ismerőseimmel a városban, akiket még régről Grazból ismerek és most Bécsben tanulnak. A legjobb része azt hiszem ez volt ennek az útnak, elvégre egyikőjüket azóta nem láttam, hogy anno 5 éve itt voltam Grazban.
Majd végül a keddi nap után az esti vonattal haza.

És amikor ma kaptam egy e-mailt ettől a közvetítő cégtől, ami máris egy másik promócióra invitált, akkor jöttem rá, hogy nem csak hogy pillanatnyilag sikerült egy olyan munkát találjak, ami nem hogy jól fizet, de fixen, nem kuncsaft alapon, hanem hogy bekerültem egy körbe, ahol megint csak az van, hogy ha jól sikerül ez az első kör, akkor lehetőség lesz bizonyosan később hasonlóakon részt venni, dolgozni.

Bejelentő

Ma voltam az okmányirodában elintézni a bejelentést és mostantól hivatalosan is bejelentett Graz-i lakos vagyok.
Ez azért egy nagyobb lépés, mert elvégre voltam már itt hónapokat egybefüggően is, de akkor csak kvázi "átutazóban". Ez pedig azért mégiscsak adott egy pecsétet arra, hogy megérkeztem Grazba és egy határozatlan ideig itt is maradok, mert dolgom van.
Emellett pedig lassan egészen minta polgárrá válok, hiszen van egészségbiztosításom, "TAJ"-számom, "nyugdíjaskasszám", diákigazolványom, osztrák bankszámlám és telefonom, de még Billa klubkártyám is.
Emellett pedig nemsokára bejelentett munkaviszonyom is lesz.

Ezenfelül ma voltam a volt főnökömnél az egyetemi könyvtárban. Még mindig meghatódom, amikor ő kér elnézést azért, amiért nem tudták nekem adni azt az állást. Én pedig ott állok, hogy "Tessék?", én vagyok egyáltalában hálás azért, mert gondoltak arra, hogy ismét visszahívjanak oda dolgozni.
Hihetetlen, mik történnek.
Ráadásul, -bár ez esetben óvatosabban -, de ismét egy leendő munka lehetőséget említett, ami március tájékától lenne és szeretnék nekem adni.
Meg mellékesen megjegyezte, hogy ha bármilyen könyv kell, amit esetleg nem lehetne kivenni, vagy nem találok, akkor csak szóljak, és megoldja házon belül.

És valahogy úgy mostanság ébredtem rá erre, hogy pontosan ezek miatt volt nagyszerű döntés, hogy ezt az egyetemet nem tavaly, hanem csak idén kezdtem el, mert mostanra érik be minden, ami tavaly még ingatag volt: a kapcsolatok, az önállósodás, az egyetemi élet fogalma, a pénzügyi háttér, stb.
Amikkel együtt egyszerűen boldogan tudom megélni az egész itt létemet, s nem csak azt érzem, bedobtam magam a mély vízbe, amiről még csak azt sem tudom, milyen mély.

Iskolakezdés

Talán szebb kezdő mondta lenne, "az első nap az iskolában", azonban erről lemaradtam, hiszen már az első hét is leforgott. Na persze csak a bloggal, nem pedig átaludtam az egyetem első hetét.

Alte Technik, avagy a jó öreg főépület

Múlthéten kezdődött az egyetem, az elsősöknek meghirdetett Welcome Days-zel, amely egy két napos előadássorozat volt, ahol minden - az egyetemi élettel kapcsolatos - fontosabb dolgokról volt szó.
Mivel én csütörtökön még a munkámat szerveztem és állásinterjúra mentem, így csak a 2. napra, péntekre tudtam bemenni. A legnagyobb meglepetésem itt az volt, hogy a korábbi Graz-i waldorfos félévemből három volt osztálytársammal is találkoztam, akikből kiderült, az egyikőjük konkrétan ugyanúgy gépészmérnöknek fog tanulni. Szóval, már megint egy egyetem, ahol volt osztálytárssal ülhetek ugyanazon előadásokon.
(Mert ugye volt a Peti, meg a BME).
A másik pozitív élményem pedig az volt, hogy a korábbi félelmeimmel szemben, az egyetemen szerencsére "hoch-Deutsch"-ot beszélnek, és nem pedig a helyi osztrák dialektust, ami ugyan szépen muzsikál, de ilyeneknek mint én, a megértése erős koncentrációt igényel.
Szóval a lényeg, hogy pláne a vászonra vetített előadásanyaggal, kifejezetten jól érthető az órák, előadások menete. Persze a szakszavak ott vannak, úgyhogy azért még a szótárazás nem marad el.

Na de hogy a lényegre térjek.
Sokan kérdezték tőlem korábban, hogy "jó-jó, értem én hogy külföld, de miért éppen Graz, olyan jó ott az egyetem?"
És erre mindez idáig csak azt a választ tudtam adni, hogy "nem tudom, mennyire jó, hallottam ezt-azt, de a lényeg, hogy nekem ez volt az álmom."
Azonban mióta beléptem ide, kiderült, nem csak hogy jó, de konkrétan ebben a témában, - vagyis a járműgépészet gyönyörű szakmájában -, ez egy nagyon komoly és kiemelkedő színvonalú egyetem.
Vagyis kvázi véletlenül bekerültem valahova, amiről nem is gondoltam, hogy a legjobbak között van.
Úgyhogy, ez valami fantasztikus érzés!
Ennek pedig nyilván az a kulcsa, hogy nagyon szoros együttműködésben van az egyetem az iparral, olyan nemzetközi cégekkel is, mint a Siemens, Magna Steyr, AVL, stb...
Ami így önmagában nem mond sokat, de látva tényleg azt, hogy órarendi programok a különböző gyárlátogatások, vezető beosztású emberek jönnek a cégektől előadást tartani, olyan tanszékek vannak amelyek teljesen önfenntartóak, mert folyamatos megbízásaik, fejlesztő és kutató munkáik vannak vezető cégektől. És ez a fajta "naprakészség" hozzájárul ahhoz, hogy mi diákok is folyamatosan egyre szorosabb kapcsolatba kerüljünk az iparral, a mezei tananyagtól kezdve a későbbi komoly projektekig.
Nagyon jó érzés, és motivációt ad az embernek, amikor azt hallja előadásokon, hogy gyerekek igenis kopogtatni a cégek ajtaján, mert nekik is céljuk, hogy mihamarabb bekerüljetek hozzájuk, kezdetben akár csak heti 1-1 napra, hogy már jó időben elkezdjen a nyers tudás a valós projektekkel összhangba kerülni.

Én meg ülök a padban és csak az jut eszembe, az idei nyári gyakorlatommal a Magna Steyrnél, tettem egy hatalmas lépést előre.

És nyilván kíméletlenül nehéz lesz átmenni mindenen, mert nyugati egyetem ide-vagy oda, nem tűnik lazábbnak mint a BME volt, de valahogy mégis, egy picit emberibb és ez már elég ahhoz, hogy az ember nagyon élvezze.