Az utóbbi napokban valamiért folyton más-más helyre osztottak be dolgozni. Ennek következtében néhány nap alatt szinte bejártam az egész csarnokot és most ott vagyok, hogyha ez így megy tovább, fejből összerakok egy Minit.
Tényleg az a jó ebben, hogy ez nem egy mezei gyárlátogatás volt, ahol körbevezettek, láttam dolgokat, de alapvetően semmit sem értettem, hanem ténylegesen be tanítottak, és mindenhol legalább két napot dolgoztam is, így nem csak magukat a tevékenységeket sajátíthattam el, hanem körbenézve lassan felfogtam a környezetemben folyó műveletek működését is. És ahogy lassan eljut az ember oda, hogy nem csak amorf alumínium alkatrészeket pakol, hanem van ideje megállni, körbenézni, látni hogy a robotok hová helyezik és hegesztik be azt az alkatrészt, majd rájönni, hogy hoppá, én erre a csarnok túlsó felében már egy borítólemezt hegesztek, és valahol akkor az emberben összeáll a kép.
Egyszóval eljutottam oda, hogy tudom hogy készül a csomagtartó, az alváz, a merevítő vázszerkezet, a jobb és baloldali borítóelemek, szóval valóban, lassan egy háromnegyed Minit már össze is tudnék tenni.
Úgyhogy lassan tényleg rájövök, ez életem valaha volt legjobb nyári munkája, amely bár kőkemény gyári munka, mégis többet ad, mint eddig bármelyik korábbi munkám. (Igen, abban az értelemben is, de most nem erre céloztam).
Ráadásul pár napja pedig ismét megjegyezték a kollégák az egyik szünetben, hogy vigyázzak a cipőmre, mert jövőre még jó hasznát vehetem. Szóval burkoltan, de úgy néz ki szívesen látnának itt később is, amire csak azt tudom mondani, és is szívesen látnám magamat itt jövőre.
Most pedig a jól megérdemelt hétvége, ami bár "rövid", de mégis ad némi pihenésre lehetőséget, hogy aztán újult erővel átálljak a hajnali négyes kelésre és ledolgozzam azt az egynegyedet, ami még hátra van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése