Hát először is a Magna Steyr.
Akik már a kezdetektől fogva kitartó olvasói voltak ennek a, lassan két éve hellyel-közzel megjelenő szösszenetnek, azok bizonyára tudják, hogy a Magna Steyr az a Graz-i autóipari nagyvállalat, melynek berkeiben még 2012 ben Mini Coopereket hegesztettem.
Na most azóta történt egy's más, ám én az idei nyárra is kitartóan jelentkeztem, és ami a dolgot igazán izgalmassá teszi, hogy idén fel is vettek, ismét, méghozzá egyenesen 6 hétre.
Noha erre már hetekkel ezelőtt rámondták az áment, én csak most osztom meg veletek, innen is elnézést kérve ezért.
Na de, ami ebben az igazi különlegesség az a következő:
Először is mindezidáig nem tudom milyen részlegen leszek és milyen beosztásban, mert erről eleddig nem tájékoztattak. Mindazonáltal, legkésőbb augusztusban, amikor is megkezdődik a 6 hetes időszak, majd beszámolok részletesen, ezt ígérem.
Másrészt ezúttal nem csak engem vettek fel, hanem rögtön egy másik, szintén magyar csoporttársamat is, pontosan ugyanarra az intervallumra mint engem. De ami a még hihetetlenebb, hogy a Budapesten lévő legjobb barátomat, Petit is felvették, s bár őt más időszakra, mégis 5 egész hetet fog lehúzni idekint Grazban. S ha ez még nem lenne elég, azt is sikerült összehozni, hogy ezidő alatt lakótársak legyünk.
Úgyhogy, ez most kicsit meg fogja tekerni
az eddigi Budapest-Graz távolságról alkotott képemet.
S hogy mi az a "más is"?
A múlt héten volt szerencsém egy szervezett gyárlátogatás keretein belül ellátogatni a Magna egy másik leányvállalatához, a Magna Powertrainhez.
Ez a cég nem más, mint a világ egyik legnagyobb járműipari beszállítócége, amely mindenek előtt az összkerékmeghajtás területén számít gyakorlatilag vezetőnek.
Mi a Graztól nem messze lévő Lannach-i üzemegységben voltunk, ami az alkatrészgyártást, valamint a beépített késztermékek tesztelését végzi.
Itt is vittek tesztautóval terepre, ezúttal azonban egy Landrover Discovery-vel.
A program meglehetősen hasonló volt a néhai Magna Steyres tesztvezetéshez, itt is egy "műdombon" izzasztották a gépet, reprezentálva, hogy egy jó differenciálműben, de mindenek előtt megfelelő nyomaték elosztásban, mi minden rejlik.
Bár a V8-as G Mercedes szebben muzsikált, panaszra itt sem lehetett okunk, hiszen a 30-40 fokos emelkedőket, hol tolatva hol csak úgy, de minden erőlködés nélkül, jóformán alapjáraton megmászta a kocsi.
Itt az embert valahogy elfogja az a végtelen csodálat a technika és úgy egyáltalában ezen kis finom mechanikus szerkezetek iránt, s bár az én szívemet a nehézgépjárművek dobogtatják, mégis ez a nap után, valahogy feltettem magamnak a polcra ezt a céget.
Persze itt még korántsem ért véget a móka, mert utána mentünk megnézni a gyárcsarnokokat.
Itt nem csak a tengelyeket, fogaskerekeket, egyéb alkatrészeket gyártják, hanem egyrészt részben magukat a szerszámokat is, amiket helyben javítanak, cserélnek is, de ami még szebb, az az öntöde, ahol a gépházakat és egyebeket öntik, préselik és úgy egyáltalában előkészítik.
Éjjel-nappal, heti 6 napban megy a termelés, és hogy mindez könnyedén haladjon, - na itt esett le az állam -, a felhasznált alumíniumot folyékony állapotban hozatják kamionnal Linzből.
Hogy egy ilyen alumíniumos tartálykocsi hogyan fest közúton, azt nem tudom, de ezentúl figyelni fogok, lévén hogy néhány órás ütemenként érkezik egy ilyen kamion, ami röpke 3 óra alatt éri el a gyárat Linzből, ami idő alatt mindösszesen 7-8 fokot hül, az amúgy nagyjából 700 fokos alumínium.
Micsoda hőszigetelés...
No meg logisztika, mivel a szilárd alumínium tartalékuk mindösszesen 5 órára elég, utána leáll a termelés.
Megcsodáltam, volt még ezenkívül egy nagyon komoly tűzoltó állomásuk is, öt különböző járművel, melyek között volt egy, a Rosenbauer által fejlesztett tüzoltóautó is.
És hogy ez miért érdekes?
Ez is talán megérne egy külön bejegyzést, mindenesetre nem olyan régen voltam a TU Graz által szervezett hatalmas állásbörzén. Elképesztő volt, 90 cég, óriási repertoár, mindenütt lelkes képviselők, akikkel így, hogy jövőre remélhetőleg már a Bsc munkámat fogom írni, volt is miről beszélni.
Mert ugye az igazi trükk itt abban van, hogy megcsípjen az ember egy praktikummal egybekötött Bsc munkát, ami egyszerre kínál terítéken egy Bsc diploma témat, minden szükséges háttérrel, miközben gyakorlat lévén a fizetett diploma írás kategóriájába lehet esni, ami azért nem kis dolog.
Ennek tetejébe pedig felfedeztem A, nem viccelek, A céget! Jó oké, az Evobus-szal vetekszik a Nr. 1 helyért, de akkor is.
Ez pedig a fentebb említett Rosenbauer, ami konkrétan a világ egyik vezető tűzoltóautó gyártó és fejlesztő cége, aminek a Panther nevű ékes terméke például a Ferihegyi repülőtéren is megtalálható, és hogyhogy nem, persze ennek is osztrák az anyacége, Linz melletti székhellyel.
Namost nekem, aki világ életében tűzoltó akart lenni, mondanom sem kell, hogy mennyire betalált ez a cég.
Pláne, hogy azt sem tudtam, valójában a tűzoltóautók hol és hogy születnek.
Na elég az hozzá, hogy ezek után képzelhetitek, hogy álltam ott a stand előtt...
Mint egy kisgyerek, szólni nem tudtam, úgy tátva maradt a szám, csak néztem nagy boci szemekkel, hogy ez bizony micsoda!
Mint egy kisgyerek, szólni nem tudtam, úgy tátva maradt a szám, csak néztem nagy boci szemekkel, hogy ez bizony micsoda!
Közben persze látva az érdeklődést, megérkezett egy cégképviselő, de mondta neki a haverom, hogy egyenlőre nyugodtan dőljön hátra, ez még nálam eltart pár percig, mire visszatérek a Földre.
Aztán nagy nehezen összeszedtem magam ebből a kincset lelt állapotból és - ugyan két kört is kellett tegyek ezért, de - sikerült mindent jól megérdeklődjek, így most már csak azt várom, hogy beadhassam a jelentkezésemet hozzájuk egy ilyen Bsc diploma témára, reméljük jövőre.
Hát ez történt az elmúlt hetekben.
Apropó, visszatérve a gyárlátogatásra, a történet végét azzal zárták, hogy egy kisebb beszélgetés keretein belül mindenkit kifaggattak, hogy honnan jön, mit szeretne csinálni, milyen ajánlataik vannak számára ennél a cégnél.
És ez az egész olyan jó hangulatú volt, tényleg az ember csak ült ott és azt érezte, hogy ha rendesen összerakja magát, lényegében véve az egész világ az övé, mert ezeknek a lehetőségeknek a tára, innen nézve végtelen.
Már csak egy dolog hiányzik ehhez, az pedig a jól összerakott egyetemi pálya, ami eleddig relatíve szépen ível, de az igazi megmérettetések még most jönnek a következő hetekben.
Tekintetbe véve, hogy a vizsgáim lassan kezdődnek, és tartanak július elejéig, rosszabb esetben végéig.
Aztán majd meglátjuk.
Ha minden jól megy, ősszel az 5. szemesztert fogom kezdeni, mármint annak hivatalos programjával, ami ha valóban összejön, sokminden újdonságot fog magával hozni, de mégtöbbet eredményezni.
