Lassan egy év távlatából

Azt ugyan az előző bejegyzésemben már pedzegettem, hogy mostanában alig van időm a blogot vezetni és így ritkábban, egy-egy nagyobb bejegyzéssel fogok hírt adni az aktualitásokról, azt azonban én sem terveztem, hogy jószerivel egy komplett szemeszter lefolyik két bejegyzés között.

Mentségemre szóljon, úgy volt már jó néhány hete, hogy írok egy bejegyzést, amit máig sem tudom, miért nem tettem meg. Pedig még a címe is megvan, "Nekifutás, pofára esés, több pad közt a földre ülés...".

Mindenesetre most egy lendülettel ezt a hiányt is pótolnám.

Anno valahol ott fejeztem be, hogy éppen elindult a második félév, az emelt óraszámú munka és úgy általánosságban egy újfajta helyzet alakult ki.

Nos ez valóban így történt, azonban a bejegyzésem után nem sokkal támadt egy olyan érzésem, hogy egy picit "tündérmese" - szerűen festem le a helyzetet, ami bár részben valóban indokolt volt, részben azonban korántsem csak tündérmese a helyzet.

A bejegyzés írásakor még valóban minden ilyen kis meseszerűen szépnek hatott, ám két-három hét múlva volt néhány esemény, amely egy kicsit felébresztette bennem azt, hogy nem mindig minden fenékig tejföl, és bizony a blogba sem ártana beleírjam a kudarcokat, máskülönben falsch képet kaphat a kedves olvasó.

Történt ugyanis, hogy a szemeszter első három hete után egy újabb, szintén 3 hetes tavaszi szünetünk jött.

Ekkorra nekem már mindösszesen egyetlen tárgyam volt hátra, a statika, minden mással végeztem az első félévből. Ezen azonban már egyszer elnyaltam februárban, és így az áprilisi második vizsgaidőpont következett. (Igen, ez itt kicsit más, egy félév kb 3 vizsgaidőpontot jelent, esetemben február, április és július)

Erre tettem fel mindent, mert júliusban a Volt-fesztivál ideje alatt volt a vizsga, így úgy gondoltam, ha szépen áprilisban lerakom, akkor júliusban szabadon elmehetek a Voltra, kiereszteni az évet, s ez amúgy is jó plusz motiváció lesz.

A szünetet azonban, - lévén hogy karácsony óta nem voltam otthon -, nem bírtam volna Grazban tölteni a füzeteim felett, így hát hazamentem, egyenesen tíz napra. Gondoltam, majd otthon tanulok, esténként meg szabadon tudok találkozni ezzel-azzal. ... Na meg ugye ahogyan ezt Móricka elképzeli...

Erős lendületemben annyi mindenkivel sikerült találkozzak, hogy belebetegedtem a rohangászásba, aminek hála alig tudtam érdemben haladni a tanulással, ráadásul "szabadnapot" kellett kivegyek, hogy kipihenjem magam, így lefújtam több másik, szintén fontos találkozót.

Közben persze, nehogy már lemaradjak az akciós jegyekről, még a Volt-bérletet is bevásároltam.

Aztán jöttem vissza, hogy a szünet utolsó hetét Grazban töltsem, mert addigra egy egyhetes labor-projekt volt meghirdetve, napi 4-6 óra laborral. Mindezt úgy, hogy szombaton pedig vizsga. (Mechanikából szombatonként szokott lenni).

Vasárnap este értem vissza, hétfőn egy 6 órás labor után dolgoztam további 6 órát, majd este azon kaptam magam, hogy készülnöm kellene a másnapi, szintén 6 órás laborra, miközben a statikához még csak hozzá sem jutottam.

Na itt rövid úton eldöntöttem, hogy mivel a munka fix, a statika meg nagyon fontos, így a laborról le kell mondjak, mert minden nem fog menni, abból csak a baj lesz.

Ezek után szépen maradt időm tanulni, majd szombaton le is vizsgáztam szépen statikából.

Illetve azt hittem, hogy levizsgáztam szépen. 

Úgy jöttem ki a teremből, hogy enyém a világ. Szinte mindent kiszámoltam, ezzel megvan az utolsó vizsgám, magyarán teljesítettem fullosan az első félévet, bekerülve ezzel az abszolút élbolyba.

A labor meg hát majd jövőre, de az úgy sem nehéz annyira, és bezzeg milyen racionális döntést hoztam, hogy nem vállaltam be mindent, akkor tuti bukom.

Odáig fajultam, hogy már az ösztöndíjakon gondolkodtam, mert úgy gondoltam, 30/30 kredittel erre már lesz esélyem.

Aztán jött két hét múlva az eredmény. 5-ös, = "nicht genügend" (elégtelen).

Hát, mit mondjak, egy világ omlott össze bennem. Azt hittem, menten elsírom magam.

Ott ülök, hogy mindent feltettem egy valamire, majd elszámolom a vizsgán a feladatokat (olyan gyermeteg hibákkal tarkítva, minthogy a jó megoldást áthúzom, és inkább egy alternatív, -természetesen teljesen rossz - megoldással kicserélem). Egyszerre hullottam az égből a földre, a "több pad közé", mivel így nemhogy a statika nem lett meg, s vele együtt az idilli állapot, hogy mindennel készen vagyok szépen időre, hanem a labor is hiába lett lemondva, nem beszélve arról az apróságról, hogy a Volt fesztivált is elfelejthetem.

Fokozván a helyzetet, még az is kiderült, hogy a nagy lendülettel beadott jelentkezési lapom a házon beül (mármint hogy a Karl Franzens Universitäten belül, ahol addig is dolgoztam) meghirdetett állásra, olyan szinten nem jól lett összerakva, hogy majdnem kiszórták rutinból az elején, úgy kellett odaszólni, hogy jó lesz az, csak hívjátok be interjúra...

Valamint a tavalyi nyarat olyan aktívan meghatározó munkám a Magna Steyr-nél idén nem jött össze, így ahogy mondani szoktam, idén nélkülem készül el a mintegy 4500 Mini...

Egy szó mint száz, volt némi stressz hangulata ennek a tavasznak, és igencsak nehezen tértem magamhoz ebből. Egészen konkrétan ez az eset kivételesen nem a még nagyobb lendületre, hanem egy mély kedvetlenségbe dobott vissza, aminek hála, csak a szerencse műve, hogy az utána lévő néhány zh-m jól sikerült.

Aztán persze ez az állásinterjú közben lezajlott, ahol ugyan előre tudtam, hogy valahol ez csak egy "színjáték" lesz, mégis az imént említett okból olyannyira stresszeltem, hogy úgy kellett kapaszkodjak a combomba, nehogy remegjen a kezem. 

Hát szóval bizonyos oldalról nem volt a legszebb időszak, azt meg kell jegyezzem.

Na de, itt egy újabb séma váltás következik, mert azért a régi jó kerékvágásból csak nem tértem ki teljesen és ezzel együtt ez a Grazi sztori is szépen tovább gördülni látszott.

Első sorban mint kiderült, az állásinterjú mindezek ellenére jól sikerült, látszatra hoztam a vidámabb formám, és végül valóban meg is kaptam az állást, véglegesen. Ja, apropó, ezt meg is jegyezném akkor, annak aki lemaradt volna netán, hogy le lettem végérvényesen szerződve jövő márciusig, hivatalosan is, heti 20 órára.

Mindemellett hamar rájöttem, hogy az, hogy idén nyáron nem kocsikat hegesztek, talán nem is akkora baj, hiszen ha ismét sikerült volna a Magna Steyrnél munkát kapjak, akkor bizony lett volna egy időszak, ahol heti 60 órában dolgozom, ami bár nagyon súlyos pénzekkel járt volna, ugyanakkor egy nagyon kemény és a nyugodt pihenéstől igen távol eső nyarat is egyben.

Ezen felül amikor lebetegedtem otthon, úgy lefogytam az amúgy is átlátszóan vékony versenysúlyomból, hogy eldöntöttem, most valami intenzív "hízókúrát" fogok kezdeni, természetesen a gyúrás és mellé szisztematikus evés kombóval. Végül is ugye, mikor máskor tudnám ezt megoldani, ha nem akkor, amikor elegendő időm van a kondihoz, és elegendő pénzem ahhoz, hogy egy "speciálisabb" (= sok hús, friss zöldség, gyümölcs) diétát folytassak.

Ezt még a lakótársammal egy turmix géppel meg is fejeltük, így pikk-pakk azon kaptam magam, hogy elképesztően egészségesen élek, már legalábbis ami a táplálkozást illeti.

Annyi gyümölcsöt szerintem korábban egy évben nem ettem, mint mostanában, a reggelik új értelmet nyertek ismét, ahhoz meg, hogy egy húsos vacsorához egy színesebb saláta alap legyen, pláne nem voltam szokva.

Meg is jött az első apróbb eredménye, mert úgy 4 kg-ot fel is szedtem már. (jó jó, tudom, nálam 14-nél kezdene el látszódni, de legalább haladok!)

Ez adott némi plusz lendületet és aztán azért a második féléves tárgyaimból is elkezdtem szép lassan gyűjtögetni a pipákat. Bár a szemeszternek vége, és most nyári szünet van, a szeptember, - éppúgy, ahogyan tavasszal a március -, még szerves részét képezi az előző félévnek, így néhány tárgyból lesz még zh, vizsga, vagy netán egy komplett kurzus.(Rendhagyó valóban, de van egy tárgy, ami első féléves, de most szeptemberben lesz belőle kurzus).

Ráadásul azért a Volt sem maradt el teljesen, hiszen az utolsó napja pont egy napon volt a statika vizsgával, így a reggeli vizsga után, a nyári szünet méltó kezdése képpen felültem egy vonatra és átugrottam Sopronba, hogy ha nem is végig, de legalább egy napra ott lehessek a kedvenc fesztiválomon.

No igen, és persze a statika. A vizsga az év zárásaként július elején lezajlott, de eredmény még nincs, én pedig az előzőekből kiindulva, szíves engedelmetekkel, egy árva pillanatig nem pedzegetném, hogy vajon hogyan sikerült. 

Bár ez a tárgy valóban valami egészen más szinten mozog, mint az otthoni volt, mégis azért egy igen furcsa dolog ez, hogy odahaza ez volt a kedven tárgyam, életem legelső egyetemi vizsgájaként ezt tettem le. Imádtam, a legjobb tanár tartotta, akinek az óráira azóta is szeretettel gondolok vissza, ráadásul második félévben korrepetálásokat tartottam statikából, azt hiszem sikerrel, és mégis, itt megszenvedek vele, de rettenetesen...

Lassan olyan lesz ez a tárgy számomra, mint a német felső fokú nyelvvizsga volt, hogy sokadszorra futottam neki, mire meglett, pedig minden egyes alkalomra úgy mentem el, hogy már bőven eleget tudok, és mindannyiszor kiderült, van még feljebb.

Mindenesetre, akárhogyan is van, most nyári szünet van. Három napja vagyok itt éppen 11 hónapja, tehát lassan egy éve lakom Grazban.

A nyár pedig, így hogy nem dolgozom a Magna Steyr-nél idén, egészen szeles, de közben tökéletes.

Heti 2,5 napot dolgozom, a maradék pedig szünet, így ha az ingázást túlélem, szinte bármire van időm a nyáron, ennek megfelelően olyan sűrű a nyaram, hogy augusztus 31.-ig szinte ma van az utolsó semmittevős napom. Ráadásul az osztrák jóléti világ újabb szele csapott meg, ezúttal a 13. havi fizetés képében, így több különlegesebb program is úgy fest, a nyár részét tudja majd képezni.
De hát elvégre is, fel kell töltődni, hogy aztán szeptemberben újult erővel nekiálljak, ezegyszer valóban, a harmadik félévemnek.