Reformok, gépész szemszögből

Tudom, emigrációból nem illik politizálni és tudom azt is, hogy egy jóléti országból sem feltétlenül illik az elképzeléseknek hangot adni.
Ettől függetlenül értetlenül állok a kialakult helyzet előtt és úgy gondolom, mint volt műegyetemistának és mint jelenleg dolgozó egyetemistának jogom van megosztani a véleményemet.

Az utóbbi időben a kormányoldalról érkezett néhány, elsőre igencsak meredek elképzelés a reformokat illetően, amelyekben igencsak találni kivetnivalót. Ugyanakkor a videókat elnézve rádöbben az ember, hogy az erre érkezett válaszok a fiataloktól éppoly meredekek, helyenként gyermetegek, amelyekből nem tűnik ki, hogy felfognák a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát.
A felsőoktatásnak pedig igenis reformokra van szüksége, méghozzá hatalmasakra, mert egy-egy intézményt, vagy annak szakát kivéve tarthatatlan a képzés, mind financiálisan, mind minőségében, bár ez a kettő valahol igencsak összefügg.

A keretszámok ilyen drasztikus megcsonkítása, vagy a forráselvonás egy szükségeljárás, ami mutatja az ország gazdasági helyzetét és az abból következő kényszerintézkedéseket.
Ugyanakkor ez korántsem a legjobb megoldás, mert így mindenki úgy érzi, hogy elveszik előle a lehetőséget a tanulástól, továbbá az egyetemek működését, de főképp színvonalát veszélyezteti. Ebben hibázott a kormány, ugyanakkor a rá érkező válaszok sem helyénvalóak, hiszen azt követelni, hogy annyian és úgy tanulhassanak, mint eddig, az sem reális.
A jelenlegi helyzetben tele vannak az egyetemek olyanokkal, akik nyaralnak az állam pénzén, 5 évek alatt végeznek el egy Bsc-t, harmadévesként küzdenek elsőéves tárgyakkal, majd mikor végre végeznek, rájönnek, hogy annyira sok időt elpazaroltak, hogy az Msc már szóba se kerül. Így végül egy egyetemi diplomának titulált Bsc papírral boldogan távoznak, képzési szintjüket tekintve pedig szinte kizárt, hogy az adott szakmában helyezkednek majd el.
Közben az egyetemek nyígnak, hogy ez a Bsc-Msc rendszer rossz, a képzési szint közel sincs a korábbihoz, hiszen egy néhai 5 éves képzést próbálnak 3 évbe belesűríteni, ami persze lehetetlen, így kapunk egy felszínes képzést, ami lényegében véve a pénzpazarlás netovábbja.

Most hogy beleláttam egy másik műszaki egyetembe, meg kell valljam, hatalmas a kontraszt. Otthon vért pisilünk, hogy megcsináljuk a képzést, mert annyi a zh, hogy egyik napról a másikra élünk.
Persze ettől a tananyag is 3 napig marad meg. Közben a tananyag bele sem mártózik a lényegbe, csak a felszínét kapargatjuk dolgoknak.
Itt van például a mechanika. Lényege és alapja az egész gépészképzésnek. Otthon butított, egyszerűsített feladatokat oldottunk meg, mert annyira volt idő és annyira volt csak leadva az anyag. (Ezt persze nem tudtuk, mivel amíg csak egyet ismerünk, amiről azt tudjuk, hogy nehéz, addig azt hisszük, az a csúcs).
Nekem itt kerek perec közölték, hogy a Bsc-Msc rendszer egy elcsépelt elképzelés, és hogy ne álmodjunk arról, hogy a Bsc diplomával van értelme abba hagyni a képzést.
Ennek hatására kényelmesen, de emberesen belemegyünk a témákba és olyan dolgokat számolunk, amelyek a valóságnak lemodellezett dolgai. (Példa: otthon 2D-s téglatestek súlypontjait, itt üveglombik, vagy épp egy alma súlypontját számoltuk térfogatintegrállal)
És ez nem arra irányul hogy "haha, na látod, ez itt mennyivel jobb, mint otthon", hanem hogy rámutasson arra, hogy gond van, méghozzá nagy. Ugyanis ennek tükrében már kezd érthetővé válni, miért is nem fogadták el az én BME-s tárgyaimat itt, ami nem csak nekem volt egy pofon, de rá is mutatott arra a tendenciára, miszerint a BME kezdi elveszíteni nemzetközi hírnevét és elismertségét.


Hát íme az 1. pont, változtassunk ezen a Bsc-Msc rendszeren, mert pár éve rá lett erőltetve az egyetemekre, de láthatóan teljes a kudarc, és amely egyetem, vagy annak szaka csak tehette, már ki szállt belőle.

Na de vissza a keretszámokhoz.
Néhány éve még volt felvételi. Ezt a kétszintű érettségivel gyakorlatilag eltörölték.
Nem tudom ki találkozott az utóbbi időben közép szintű érettségivel, de az abban foglalt elvárások nevetségesek. Olyan alacsony a szint, hogy aki egy kicsit is konyít valamely tárgyhoz, annak szinte tanulnia sem kell. Aztán persze ott van az emelt szint, ami már egy jócskán komolyabb darab, de mivel emelt szintű érettségiket nemigen várnak el az egyetemek, így az csak a bevállalósabbaknak marad.
Ennél fogva, - már elnézést -, de fűt-fát felvesznek egyetemre, akik aztán az első zh-k alkalmával szembesülnek azzal, hogy adott esetben semmi közük a témához.
A tanárok, egyetemek meg megint csak nyígnak, mert nem tudnak nekiállni egy komolyabb témának, mert az alapoknál elbukik a társaság fele.
És most rengetegen tüntetnek és adnak hangot annak, hogy ezt hagyják meg így, hogy mindenki tanulhasson. Pedig egy csomó ott lévőnek köze sincs a szakmához.

Szóval adódik a 2. pont, mely szerint nem a keretszámokat kellene csökkenteni, hanem egyszerűen a bejutási küszöböt megemelni.

(de nem, nem a kormány által ötletelt 240 pontra, mert az durván alacsony, ráadásul abszurd elképzelés, mivel így a komoly egyetemeken ingyen, a másod/harmad osztályúakon viszont pénzért tanulhatnának, ami megint csak nem jó helyen fogja meg a dolgokat)
Tehát adódik ismét egy már jól bevált felvételi rendszer.
Ugyanis egy felvételi nyilván körülbelül a bent lévő zh-k (vagy egyéb számonkérési formák) színvonalán futna, megkövetelve alapvető dolgokat.
Így viszont ahelyett, hogy az állam (= más adófizetők) pénzén már az egyetem keretein belül bukdácsolna valaki, egyszerűen a felvételi vizsgát próbálgatná a saját költségén. Ettől nyilván jobban is ösztönözve lenne.

Alternatív, és még egyszerűbb ha egyszerűen az egyetemek emelt szintű érettségiket, akár több tárgyból megkövetelnének az érettségin. Ez körülbelül ugyanazt eredményezné, hiszen azok szintje az egyetem első félévének szintjéhez hasonlít.

Továbbá az is megfontolandó, hogy a nemzetközileg bevett tolerancia félévek számát 2-ben meghatározni, így a csúszást maximum egy évesre lehetne korlátozni.

Végül pedig pár szó az egyetem melletti munkáról.
Nem tisztem itt komoly véleményt nyilvánítani, vagy bárkit kioktatni, hiszen az én osztrák órabérezésem nagyságrendekkel magasabb, mint az otthoni. Ugyanakkor megjegyzem, hogy arányaiban véve semmivel sem vagyok különb helyzetben azoknál, akik szülői támogatás mellett dolgoznak egyetem mellett.
Mert bár többet keresek, teljesen fent is tartom magam, és a háztartásom, így zsebpénzről, vagy megtakarításról csak akkor beszélek, ha többet melózom egy héten 16 óránál, ami lássuk be, egy műegyetem esetében már komoly szám.
Egyszóval azok, akik gúnyt űznek és mémet gyártanak a neten abból, hogy esetleg lehetne is dolgozni az egyetem mellett, - vagy akár nyáron előre az egyetemért -, és hozzátenni ahhoz hogy tanulhassanak, azoknak valami komoly szemléleti problémájuk van és nem ártana ráébredni, hogy elmúlt az az idő, amikor minden ingyen van. Sajnos.

A röghöz kötéshez pedig annyit, hogy bár én se nem írtam alá, se nem otthon tanulok, mégis annyit hozzátennék, hogy nem először találkozom olyan emberekkel, pl. németekkel, akiknek teljesen egyértelmű, hogyha nem otthon tanulnak, vagy később dolgoznak, akkor az államtól kapott támogatásokat vissza kell fizetniük. Csak mi szoktuk meg, hogy a dolgok ingyen vannak. Pedig ez a szerződés sem mond ki mást, mint hogy vagy dolgozz otthon, vagy ha elmész, legyél szíves visszafizetni az államnak a beléd feccolt 1.5, 3 vagy ki tudja hány millió forintot.

2 hét innen, s 4 hónapon túl

Vagyis nemsokára hazamegyek megpihenni kicsit, miközben hosszú ideje vagyok már itt.

Az érdekes viszont inkább az, hogy mennyi ideje nem írtam már bejegyzést, miközben azért az élet igencsak robog tovább.
Persze ennek számtalan oka volt. Egyrészről úgy találtam, az egyetem elindult, a munka szintén és ezzel valahogy minden olyan esemény, amelyről könnyen és hosszan lehetne blogolni, már dokumentálva is lett.
Másrészről pedig az egyetemmel együtt a tanulás és a számonkérések is persze beindultak, így hirtelen azon kaptam magam, hogy egyáltalán nincs is úgy időm erre, mint annak előtte.
Na de közben annyi kis apróság, - vagy annak tűnő dolog - történt, hogy úgy találtam, igenis ideje egy, ha mást nem is, legalább összefoglalót írjak az elmúlt lassan másfél hónapról.

Talán kezdem is azzal, hogy egy új elfoglaltságot, vagy ahogy szoktam hívni, "hasznos hobbyt" sikerült találjak, amely nem más, mint a Formula Student.
Ez dióhéjban azt takarja, hogy van egy évtizedek óta létező nemzetközi pályázat, illetve verseny, amelyen bármely egyetem, főiskola részt vehet, világszerte. A pályázat lényege pedig, hogy az adott egyetemek csapatai egy év alatt létrehozzanak egy saját tervezésű és építésű mini Forma1-es versenyautót, amellyel aztán egymással versengve kiderüljön, mely autó a legjobb. Mindezt azonban nem pusztán gyorsasági, hanem konstrukciós, fogyasztási, financiális és egyéb szempontok szerint is külön-külön értékelve.
Ez mindig is nagyon érdekelt, hiszen ez egy olyan mellékes tevékenységet nyújt az egyetem mellett, ahol az ember tényleg szinte azonnal bele tudja ültetni az addigi tudását, ötleteit egy valóban megvalósuló projektbe.
Nem beszélve arról, hogy az önéletrajz egy fontos részét tudja képezni, amelyre előszeretettel figyelnek a komolyabb járműipari cégek.
És hogy hogy tudok én ebben részt venni?
Ez esetemben abban nyilvánul meg, hogy szerencsére a tavaly extraként tanult Catia - 3D-s járműfejlesztő - programot használják itt is, így a tervezésben részt tudok venni, továbbá minthogy a Magna-nál karosszériát építettem, így evidens lett, hogy itt is a karosszéria csoportba kerültem.
Persze még inkább csak figyelek, mint ötletelek, de remélhetőleg ez hosszú távon szépen be fog indulni.

Eközben persze megy a főzőiskola, vagyis egyik nagy elhatározásom, ami úgy tűnik egyre jobban kamatoztatja magát. Itt persze ne tessék tényleges kuktaiskolára, vagy egyébre gondolni, csak így szoktam nevezni azt, hogy szinte naponta főzök, saját pénzből, saját magamra, így jószerivel azt, amit csak akarok, engedve a különböző, helyenként komolyabb elképzeléseknek is.
Mindig is úgy voltam vele, hogy a hűtőszekrényt a jólét egy mércéjének tekintettem, és bár ez lehet egyedi megközelítés, mégis számomra ez egy fontos mércéje volt az életnek. Nem tudom, talán, mert mindig is imádtam enni, még akkor is, ha ez nem látszik meg! :-p
Ennek következtében hihetetlen örömet okoz, hogy én töltöm fel a hűtőmet, azzal amivel szeretném, és abból, amit magamnak kerestem, majd mikor másnap kinyitom, azon kapom magam, hogy tele van finomságokkal.
Ráadásul, hogy odafigyelek arra, amit eszem, egészen meglepően egészségesen élek.
Egyrészt azon osztrák tendencia miatt is, hogy a termékek lassan fele bio, másrészt pedig mert a mindennapi főzéssel lassan teljesen kilőttem a műanyag élelmiszereket a sorból. (Na jó, egy mélyhűtött pizza be-be csúszik azért, de az a max).
Ha van kedvem és időm, összedobok valami komolyabbat, mint pl. a múlt héten az aszaltszilvával töltött mandulás pisztráng, de amikor a Bank másfél hetes csúszással utal, éppoly lelkesedéssel vetem bele magam a mindmegette.hu "olcsó ételek"- rovatába, hogy összedobjak egy igazi krumplifőzeléket, vagy ilyesmit...

Ama bizonyos pisztráng, aszalt szilvával töltve, mandulaköpenyben, almaágyon

A zh-k és vizsgák nyers mivoltával nem untatnám a kedves olvasót, elég annyi hozzá, hogy kezdem nagyon megszeretni ezt az egyetemet, és végre úgy néz ki - de ezt gyorsan lekopogom -, hogy sikerült is így harmadszorra úgy nekikezdjek egy szemeszternek, hogy minden akadályt elsőre vegyek, s ne rohanjak a dolgok után már a 4. héten.
Őszintén szólva a múlt hét volt az, amire azt mondtam, "a puding próbája az evés", vagyis most dől el, bírom-e a dolgokat itt. Egy hét, amikor 2 napot dolgoztam, volt egy nehéz zh-m és az első vizsgám. Se időben, se energiában nem bővelkedtem ezalatt, de mivel úgy néz ki ment minden, most meg vagyok nyugodva, s remélem, a januárt sikerül hasonlóképpen megoldjam.
Amúgy, nem mellékesen, a BME-s tárgyaimból végül egyedül a matematikát, annak is csak az előadás részét fogadták el. Ez egy érdekes dolog volt, hiszen egyrészt végül a lényeg sikerült, miszerint nem kell matekból vizsgázzak, ugyanakkor pofon, hiszen a matek zh-k és minden egyéb jöhet ismét.
Egy előnye azonban van, amit nem tagadok, mégpedig hogy a statikára így jobban sarkallva vagyok, amely egyrészt a legfontosabb tárgyak egyike, másrészt fura mód az otthoni ehhez képest bikfitty volt, amit sose gondoltam volna.


Persze mondanom sem kell, hogy a tanulással, a Formula Studenttel, a szinte mindennapos főzéssel, no meg a szombati melózással együtt, amely a hetet 6 napossá teszi, igencsak sűrű az élet, és kevesebb idő és energia jut minden másra. De így legalább az történik, ami a legjobb:
Gőzerővel pörög az élet, szinte minden pillanatban tanulok valami újat, és kezdem azt érezni, tényleg álmaim útjára léptem.

Stotzek utca helyett Petersgasse
STF Nagy helyett HSP 1
BME helyett TU Graz