Számokkal kifejezve ez nagyjából ennyit jelentett:
4 hét, 181 tiszta munkaóra, ebből 21 túlóra, eredmény pedig majd 4500 Mini, ebből közel 25 Coupé prototípus, és végül ... Ja igen, bár ez is egy szám, mégsem lenne illendő közzé tenni, hiszen ez nem egy számlakivonat, hanem egy blog. Szóval röviden ennyit.
Ha úgy össze akarnám foglalni a dolgot szóban, akkor azt mondanám, ez volt életem eddigi legjobb nyári munkája, amely bár korántsem volt könnyű, hiszen sosem dolgoztam még ennyit egyben (no nem a 4 hét, hanem a 9.5 óra), - pláne fizikai munkát, ráadásul az ember nem tud mit kezdeni a műszakváltással, csak próbálja megszokni -, mégis olyan lelkesedéssel tudtam menni minden nap dolgozni, amivel eddig még nem találkoztam korábban.
Egyszerűen olyan volt ott lenni, mint amikor az ember egyetemistaként belép az egyetemi negyedbe, amely egy külön világ és ahol egyszerűen büszke arra, hogy ő ott jogosan és nem kívülállóként sétálgathat.
Egyszóval, valahogy nekem nagyon tetszett, pedig ezek még mindig csak Minik, amely hogy úgy mondjam, korántsem a szívem csücske. Azt hiszem, ha az Evobustól kéne most megváljak, sírva fakadnék.
De persze azért jó érzés letudni, valahogy olyan szabaddá tesz. Elvégre még van is 2 hét szünetem.
Ráadásul mi lehet ennél szebb záró mondat egy főnöktől?
"Wir sehen uns nächstes Jahr!"
 |
| Ez a kép már nem csak illusztráció, ez tényleg én vagyok |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése