Egy újabb falat Magna Steyr

De ezúttal kicsit másképp...

Tegnap ugyanis egyetemi, órai keretek között voltam gyárlátogatáson a Magna-nál, amely így természetesen egy egészen más perspektívából mutatta meg a gyáróriást.
Az egyik tantárgy részeként opcionálisan be lehetett jelentkezni erre - és más - gyárlátogatásra.
Természetesen ez a program nálam azonnal a top prioritások közé került és rögtön be is jelentkeztem, nehogy lemaradjak az egyébként limitált fő számára meghirdetett programról.

A program úgy nézett ki, hogy az egyetemtől elvittek busszal a gyárhoz, ahol volt egy kis üdvözlő "ceremónia", majd csoportokra osztva elindult a tényleges gyárlátogatás.
Már eleve, kiszállva a buszból megcsapott egy hamisítatlan érzés: "Otthon, édes otthon."
Mivel azonban a Mini Coopereket a gyárnak a másik szegletében gyártják, így sajnos arra nem került sor, hogy azon csarnokokba is bemenjünk.
Ehelyett azonban betekintést nyerhettem azokba a csarnokokba, ahová nyári ottlétem alatt csak az ablakon át volt lehetőségem.
Nevezetesen bemutatták, hol és hogyan készül a komplett Peugeot rcz, a Mercedes G osztály, és mint különlegesség, a Mercedes SLS kis szériás sportkocsinak a komplett alumínium váza.

Ama bizonyos szárnyas ajtós Mercedes-Benz SLS

Aztán következett a nap csúcspontja, amit mindenki várva várt, de igazán senki nem tudott róla semmit, legfeljebb amolyan urban legendekből, hogy igen, a program része, hogy visznek a tesztpályára és bemutatnak ezt-azt.
Nos ez esetünkben konkrétan úgy nézett ki, hogy egyfelől bemutatták az ott gyártott Mercedes G osztályt terepen, másfelől pedig egy új 3-as BMW-t, a Magna által fejlesztett menetstabilizáló rendszerrel.
Természetesen nem mi vezettünk, de pillanatokon belül kiderült, ez egy áldás, mert így van két szabad kezünk kapaszkodni mindenbe, ami fixnek tűnik.
Én először a 3-as BMW-be kerültem be, amely egy 280 lóerős automata váltós, sport verzió volt.
Már attól, hogy addig el sem indultunk, amíg mindenki rendesen be nem kötötte magát, érezhető volt, súlyos manőverek fognak következni.
Aztán jött maga a teszt: Padlógáz! Úgy gyorsult a kocsi, hogy csak az ülésbe préselődve próbáltunk röhögni hátul, de már koncentrálni alig sikerült. Majd a bemutató, hogy hogyan is néz ki, ha az ember 130km/óránál hirtelen manőverezni kezd (mondjuk mert ki kell valakit azonnal kerülnie).
Nyikorgó, füstölgő és kipörgő kerekek, ami közben bent úgy vágódunk egyik ajtótól a másikig, hogy csak vihogni marad időnk. De a kocsi magabiztosan az úton marad, semmi megpördülés, semmi túlzott elhajlás, csak egy-egy félméteres kilengése a hátsókerekeknek az úton, majd ismét egyenesen tovább.

Ha a kerékcsikorgást fotózni lehetne

Ebből volt több különböző kör, majd jött a körpálya, ahol pedig olyan driftelést mutatott be nekünk a sofőr, hogy majdnem kiszédültem a kocsiból. Füstöltek is a kerekek rendesen.
Ezen szerény 2 órás bemutató alatt, amíg mindenki legalább egyszer utazott mindkét kocsiban, a BMW egy komplett gumiszettet égetett oda.
De hát, ez valami leírhatatlan élmény volt, úgy röhögtem hátul, el se hittem, hogy ennyi mindent nyújt egy kocsi.

Aztán remegő lábakkal kikászálódtunk és átszálltunk a Mercedesbe.
Hát mit ne mondjak, ezt a kocsit sem kellett félteni. Ez a kocsi, olyan mint egy tank. 1979 óta gyártják itt, időközben felvásárolta a Mercedes a nevet, de a történet 30 éve változatlan, csak a motort és technikát fejlesztették benne.

A teszt-tó után gőzölög a forró motortér

A mi kis jószágunk egy V8-as, szerény 500 lóerős darab volt, amely a tesztpálya szélén, az erre külön kialakított dombokat szelte. Az a dübörgés, ahogy ez a motor felbőg egy komolyabb gázadásnál, hát, hogy úgy mondjam, ott azért érződik, hogy "van benne Kraft!"

A teszt-tó

Aztán irány a terep! Első trükként egy 45 fokos dombon csináltunk kézifékes indulást. Már többünknek az sok volt, hogy ez egyáltalában hogy áll meg a dombon, de hogy utána úgy indul el, hogy még csak fel sem bőg a motor, hát az már egy érdekes helyzet volt. Aztán át sziklákon, másik dombra fel, aztán sárba, salakba, de még egy tóba is mentünk.
Gyakorlatilag mindenhol és mindenben elment ez a kocsi, a maximum, hogy állati sáros lett az oldala.

Végül pedig, miután a BMW foszlásnak indult hátsó gumijait megnéztük, egy fotózással zárult a tesztvezetés.

Ezek után pedig visszavittek bennünket a fogadó terembe, ahol két rövidebb prezentáció után egy fogadás volt, vagyis ahogy ők fogalmaztak, egy szerény uzsonna.
Hát, hogy is mondjam, szerénynek nem mondanám, de annál finomabb volt.

Zárásképp pedig természetesen az "uzsonna" közben meg lehetett tekinteni a kiállított prototípusokat, valamint az előadókkal és a jelen lévő vezetőkkel lehetett még beszélgetni kicsit, akik újfent elmondták, hogy igenis tele vagyunk lehetőségekkel, és számítanak ránk, mert erős az igény a képzettségünkre.

Zárókép, amely igencsak emlékezetes marad