Félidő

Végre itt a "hosszú hétvége". Aztán hétfőtől megint műszak váltás.
Ma elérkeztem a munka feléhez, ezzel több mint kétezer Mini Cooper karosszériájához tehetem oda a nevem és mondhatom ki, ez részben az én két kezem munkája is. Ez azért egy jó érzés.
No meg persze az osztrákok... Valamiért itt az a bevett szokás, hogy két hét után kifizetik a bér nagyjából egyharmadát, a maradékot pedig ha elvégeztem a teljes munkát.
Így ma tulajdonképpen, kaptam egy fizetést.

A két műszakos munkában egyébként az az érdekes, hogy mivel az egyik műszak 14:30-tól van éjfélig, a másik hajnali 5-től fél háromig, van "hosszú" és van "rövid" hétvége, mivel az első és utolsó munkanap hol így, hol úgy párosul. Mindenesetre bevallom, nem bánom, hogy most a hosszabb jön, rám fér a pihenés. Nehéz hozzászokni, hogy az ember négy előtt keljen, biciklizzen kilenc kilométert hajnalban, 5-től pedig majd tíz órát állva dolgozzon, majd hazatekerjen és konstatálja, hogy délután négykor még a világos miatt nem is tud elaludni.