Egyrészt a telefonom szervízben volt, vagyis ki lett cserélve, na elég az hozzá, hogy nem volt kéznél. A laptopom meg német, emiatt csak olyan bejegyzéssel szolgálhattam volna, amiben nincsenek ékezetek. Tudom hogy az is ok, még olvasható is, talán bele is fért volna, de azért mégsem az igazi, elvégre ez valamelyest hivatalosabb közeg, mint egy mezei e-mail.
A másik ok pedig egyszerű idő/energia hiány, de ezt - lévén hogy egy gyárban dolgozom - gondolom nem kell ecseteljem.
Na de a lényeg!
Augusztus 18.-án megkezdtem életem második nyári gyakorlatát/munkáját a Magna Steyr járműgyár berkein belül. Mint anno két éve, most is a produkciós részlegre jelentkeztem, habár lassan úgy vagyok, hogy ideje szintet lépni, de erről majd később. Egyszóval visszakerültem oda, ahonnan az egész kis blog is lényegében indult: a Minikhez!
Újra az ismerős gyárcsarnok, újra a hegesztőrobotok, újra az a jellegzetes illat, ami az egész gyárcsarnokot belepi. Eltelt két év és szinte semmi sem változott. Egy részem úgy volt, hogy "újra itthon", a másik viszont kénytelen-kelletlen úgy, hogy de hát én ezt már ismerem, ennek már nincs így meg az a varázsa.
Máshová osztottak be persze, ami egyébként nagyszerű, de eleinte inkább zavart. Végig az mozgott bennem első nap, hogy jó-jó, de ebben nincsen semmi új, semmi izgalom, mégcsak nem is hegesztek, minek kellett ezt bevállaljam idén is, ráadásul hat hétre?
Aztán szerencsére ezen a kezdeti kedvvesztésen hamar túlestem és két pillanat múlva (na jó, volt az bő másfél nap) már elkezdtem nagyon élvezni, de az eleje tényleg kicsit nehézkesen indult.
Idén az ún. "Finish"-be osztottak be, vagyis arra a részlegre, ahol gyakorlatilag a kész karosszéria végső simításai folynak, valamint az ajtók, motorháztető, csomagtartó beépítése folyik.
A dolog úgy fest, hogy a készre szerelt karosszéria futószalagon megérkezik. Innentől kezdve már hegesztőrobot többet nem dolgozik rajta. A mi feladatunk pedig az, hogy ezeket a karosszériákat előkészítsük a lakkozó üzemre, ahonnan majd az összeszerelő csarnokba folytatják az útjukat.
A sor legelején a karosszériákat egy automatika áthelyezi az érkező futószalagról a miénkre. Ez úgy fest, hogy egymás után haladnak igen lassú tempóban ~15nm-es lapok, amelyek közepén az autó egy szerkezeten fekszik, aminek a magassága tevékenységtől függően változik. Mi munkások pedig ezeken a mozgó padlólapokon dolgozunk, miközben majd minden szerszám egy felettünk rögzített sínen fut velünk együtt.
A sor velem kezdődik, ahol is a karosszériákat egy megadott szakaszon (A és B oszlop, valamint a küszöb tájéka) polírozóval meg kell tisztítsam a ponthegesztés folyamán odafröccsent, és időközben megdermedt olvadékoktól. Ezenfelül a csomagtartó komplett nyílását végig kell flexeljem, hogy a préselt lemezekből álló szegélyt egy síkra hozzam.
Kezdetben még egy kalapáccsal is kellett valami robot-hibát kikorrigálni, de az szerencsére hamar abbamaradt.
Na elég az hozzá, hogy ez a tevékenység hangos, de nagyon. Persze van fülvédő, de úgy is. Ami viszont érdekesebb, hogy a betanításkor, és úgy általában mindenkor, senki nem hordott légzőmaszkot. Így ez nekem az elején, kezdő hülyeként, értelemszerűen eszembe sem jutott. Na aztán arra lettem figyelmes, hogy munka után meglehetősen köhögök, és hogy munka közben is oda kell figyeljek, mikor veszek levegőt, máskülönben egy olyan fémporosat nyeltem, hogy még az én nemdohányzós, tavaszi szellőn szocializálódott tüdőm is kínjában filtermentes szofiért kiáltott.
Úgy három napba telt, mire feltűnt, hogy ezzel baj lesz, úgyhogy megkerestem a jó öreg (amúgy nem az) főnökömet, Franzot, hogy tudna-e adni esetleg valami védő maszkot? Hát erre, mintha mi sem lenne természetesebb, jelezte, hogy persze! Majd mutatott egy szekrényt, benne 12 kartonnal... Mondanom sem kell, felemlegettem pár hovatartozóját a stájer mindenükkel együtt, de hát aztán nagyot nyeltem és örültem, mert lett maszk!
Innentől kezdve viszont kiváló lett a munka, semmi köhögés, semmi kellemetlenség, percenként visít a flex, ami hát azért valljuk be, kinek a szívét nem dobogtatja meg, amikor egy darab fémnek nekieshet egy flexszel? (A sort persze a hegesztés kezdi, de azt már nehezebb eldönteni, hogy a dobogó második helyét vajon ez, vagy a Fiskars fejszével való fanyűvés foglalja-e el? Na mindegy, apró gondok az életben). Ráadásul, ahogy az lenni szokott, idővel egyre jobban ment a munka, így egy hét után már folyton volt időm közbe-közbe megpihenni.
Ez viszont kellett is, mert a tevékenység gyakorlatilag azt takarta, hogy ilyen-olyan műveletek közepette az egész kocsit kerülgettem, és legalább egyszer körbe is jártam. Ez egy kocsinál smafu, de úgy 150 táján már érződik a lábban, mivel - hosszas fejszámolást követően -, ez napi négy-öt kilométer gyaloglást jelentett, ami azért igazából, munka közben, egészen sok.
Még szerencse, hogy jelenleg három műszakban van termelés, így a néhai helyzettel ellentétben túlóra mentesen, 8 órában dolgozunk, így hajnali 5 helyett csak hatra kell menni és éjfél helyett is csak este tízig folyik a váltott műszakunk.
Na de! Lévén hogy a negyedik hetemet töltöm a gyárban, és ezzel túlléptem a felén, hétfőn áthelyeztek egy új tevékenységbe, úgy 10 méterrel előrébb. Ennek igazából néhány egészen más oka van, de elég az hozzá, hogy hétfő óta mást kell csináljak. Ám hogy mit is, és miért is, arra a következőkben válaszolok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése