Az érdekes viszont inkább az, hogy mennyi ideje nem írtam már bejegyzést, miközben azért az élet igencsak robog tovább.
Persze ennek számtalan oka volt. Egyrészről úgy találtam, az egyetem elindult, a munka szintén és ezzel valahogy minden olyan esemény, amelyről könnyen és hosszan lehetne blogolni, már dokumentálva is lett.
Másrészről pedig az egyetemmel együtt a tanulás és a számonkérések is persze beindultak, így hirtelen azon kaptam magam, hogy egyáltalán nincs is úgy időm erre, mint annak előtte.
Na de közben annyi kis apróság, - vagy annak tűnő dolog - történt, hogy úgy találtam, igenis ideje egy, ha mást nem is, legalább összefoglalót írjak az elmúlt lassan másfél hónapról.
Talán kezdem is azzal, hogy egy új elfoglaltságot, vagy ahogy szoktam hívni, "hasznos hobbyt" sikerült találjak, amely nem más, mint a Formula Student.
Ez dióhéjban azt takarja, hogy van egy évtizedek óta létező nemzetközi pályázat, illetve verseny, amelyen bármely egyetem, főiskola részt vehet, világszerte. A pályázat lényege pedig, hogy az adott egyetemek csapatai egy év alatt létrehozzanak egy saját tervezésű és építésű mini Forma1-es versenyautót, amellyel aztán egymással versengve kiderüljön, mely autó a legjobb. Mindezt azonban nem pusztán gyorsasági, hanem konstrukciós, fogyasztási, financiális és egyéb szempontok szerint is külön-külön értékelve.
Ez mindig is nagyon érdekelt, hiszen ez egy olyan mellékes tevékenységet nyújt az egyetem mellett, ahol az ember tényleg szinte azonnal bele tudja ültetni az addigi tudását, ötleteit egy valóban megvalósuló projektbe.
Nem beszélve arról, hogy az önéletrajz egy fontos részét tudja képezni, amelyre előszeretettel figyelnek a komolyabb járműipari cégek.
És hogy hogy tudok én ebben részt venni?
Ez esetemben abban nyilvánul meg, hogy szerencsére a tavaly extraként tanult Catia - 3D-s járműfejlesztő - programot használják itt is, így a tervezésben részt tudok venni, továbbá minthogy a Magna-nál karosszériát építettem, így evidens lett, hogy itt is a karosszéria csoportba kerültem.
Persze még inkább csak figyelek, mint ötletelek, de remélhetőleg ez hosszú távon szépen be fog indulni.
Eközben persze megy a főzőiskola, vagyis egyik nagy elhatározásom, ami úgy tűnik egyre jobban kamatoztatja magát. Itt persze ne tessék tényleges kuktaiskolára, vagy egyébre gondolni, csak így szoktam nevezni azt, hogy szinte naponta főzök, saját pénzből, saját magamra, így jószerivel azt, amit csak akarok, engedve a különböző, helyenként komolyabb elképzeléseknek is.
Mindig is úgy voltam vele, hogy a hűtőszekrényt a jólét egy mércéjének tekintettem, és bár ez lehet egyedi megközelítés, mégis számomra ez egy fontos mércéje volt az életnek. Nem tudom, talán, mert mindig is imádtam enni, még akkor is, ha ez nem látszik meg! :-p
Ennek következtében hihetetlen örömet okoz, hogy én töltöm fel a hűtőmet, azzal amivel szeretném, és abból, amit magamnak kerestem, majd mikor másnap kinyitom, azon kapom magam, hogy tele van finomságokkal.
Ráadásul, hogy odafigyelek arra, amit eszem, egészen meglepően egészségesen élek.
Egyrészt azon osztrák tendencia miatt is, hogy a termékek lassan fele bio, másrészt pedig mert a mindennapi főzéssel lassan teljesen kilőttem a műanyag élelmiszereket a sorból. (Na jó, egy mélyhűtött pizza be-be csúszik azért, de az a max).
Ha van kedvem és időm, összedobok valami komolyabbat, mint pl. a múlt héten az aszaltszilvával töltött mandulás pisztráng, de amikor a Bank másfél hetes csúszással utal, éppoly lelkesedéssel vetem bele magam a mindmegette.hu "olcsó ételek"- rovatába, hogy összedobjak egy igazi krumplifőzeléket, vagy ilyesmit...
 |
| Ama bizonyos pisztráng, aszalt szilvával töltve, mandulaköpenyben, almaágyon |
A zh-k és vizsgák nyers mivoltával nem untatnám a kedves olvasót, elég annyi hozzá, hogy kezdem nagyon megszeretni ezt az egyetemet, és végre úgy néz ki - de ezt gyorsan lekopogom -, hogy sikerült is így harmadszorra úgy nekikezdjek egy szemeszternek, hogy minden akadályt elsőre vegyek, s ne rohanjak a dolgok után már a 4. héten.
Őszintén szólva a múlt hét volt az, amire azt mondtam, "a puding próbája az evés", vagyis most dől el, bírom-e a dolgokat itt. Egy hét, amikor 2 napot dolgoztam, volt egy nehéz zh-m és az első vizsgám. Se időben, se energiában nem bővelkedtem ezalatt, de mivel úgy néz ki ment minden, most meg vagyok nyugodva, s remélem, a januárt sikerül hasonlóképpen megoldjam.
Amúgy, nem mellékesen, a BME-s tárgyaimból végül egyedül a matematikát, annak is csak az előadás részét fogadták el. Ez egy érdekes dolog volt, hiszen egyrészt végül a lényeg sikerült, miszerint nem kell matekból vizsgázzak, ugyanakkor pofon, hiszen a matek zh-k és minden egyéb jöhet ismét.
Egy előnye azonban van, amit nem tagadok, mégpedig hogy a statikára így jobban sarkallva vagyok, amely egyrészt a legfontosabb tárgyak egyike, másrészt fura mód az otthoni ehhez képest bikfitty volt, amit sose gondoltam volna.
Persze mondanom sem kell, hogy a tanulással, a Formula Studenttel, a szinte mindennapos főzéssel, no meg a szombati melózással együtt, amely a hetet 6 napossá teszi, igencsak sűrű az élet, és kevesebb idő és energia jut minden másra. De így legalább az történik, ami a legjobb:
Gőzerővel pörög az élet, szinte minden pillanatban tanulok valami újat, és kezdem azt érezni, tényleg álmaim útjára léptem.
 |
| Stotzek utca helyett Petersgasse STF Nagy helyett HSP 1 BME helyett TU Graz |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése